[…] S ez a terem mintegy ötvenfőnyi dolgozójával csak egyetlen alcsoport volt, egyetlen sejt az irattári osztály óriási komplexumában. Mögötte, fölötte, alatta még számtalan munkásraj dolgozott, elképzelhetetlenül sokféle feladaton. Ott voltak az óriási nyomdahelyiségek, számtalan szerkesztővel és tipográfussal, és a fényképhamisítások céljára berendezett pompás stúdiók. […] S ott volt a hadseregnyi hivatalnok, akiknek csak az volt a dolguk, hogy összeállítsák a bevonandó könyvek és folyóiratok listáit. Ott voltak a hatalmas raktárak, amelyekben a helyesbített dokumentumokat tárolták, s a rejtett kemencék, amelyekben az eredeti példányokat megsemmisítették. S valahol, teljesen névtelenül, ott működtek az irányító agyak, akik ezt az egészet összehangolták, s kidolgozták azt a politikát, amely szükségessé tette, hogy a múlt bizonyos töredékeit megőrizzék, más darabjait meghamisítsák, egyes részeit pedig egyszerűen eltöröljék […]
Aki olvasta Orwell 1984-ét, annak felesleges magyarázni, aki pedig nem, pótolja miharabb. Demagógnak is tűnhet akár, pedig a regény 1949-es megjelenése óta számtalanszor került az érdeklődés középpontjába: a kommunisták éppúgy tiltólistára tették, ahogy a Vasfüggöny másik oldala is tartott tőle. A könyvben felvázolt antiutópia sok eleme ma már gyakorlatilag történelem. Történelem, amely – ahogy a mondás is tartja – ismétli önmagát. Az ismétlésre, pontosabban az ismétléstől való félelemre pedig a tervezett médiatörvény adhat okot (a korábban elfogadott, illetve módosított médiaalkotmányról nem is szólva). Félreértés ne essék: a hatályos médiatörvény módosítására igenis szükség van.
De nem mindenáron. Egy törvényjavaslat kidolgozásához, megvitatásához, elfogadásához értelemszerűen idő kell. Egy hangyányival több, mint amennyit most a Fidesz és hard rocker köztársasági elnökünk, aki kutyafuttában írja alá a legkülönbözőbb javaslatokat, enged. S az igének itt jelentősége van: engedni. Ebben a Fidesz kérlelhetetlen és nem megbocsátó. Röviden: nem enged.
Mert miről is van szó? Többek közt arról, hogy nevezett párt (és holdudvara) által létrehozott Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság 5+1 delegált tagja (az, hogy az 5 tagot kivétel nélkül a Fidesz-KDNP delegálta, illetve a +1 fő Szalai Annamáriát Orbán Viktor nevezte ki, nyilván elhanyagolható körülmény, ugye?) ad absurdum nevezett Médiatanács azt bírságolhatna meg, akit csak akar. Hogy miért? Ezt nem tudni. Ezt nem kötötték az orrunkra. Azt bírságolják, aki jogsértést követ el. Ez lehet kiadó, lehet TV- vagy rádiócsatorna, lehet internetes hírportál, nyomtatott sajtóorgánum és lehet – figyelem! – blogger is.
S mi számít jogsértésnek? Azt majd ők maguk, azaz a Médiatanács eldönti. S ha eldöntötte, bírságol. Kinek 2-3 miliót, kinek 25-öt, kinek pedig 50-et. A fizetési kötelezettség azonnali hatályú, tehát gyakorlatilag rögtön lehet a kasszához fáradni. Akinek pedig nem tetszik, perelje vissza a bíróságon (amit vajon milyen pártfunkcionáriusokból fognak felállítani?). Egy laza 25 milliós büntetés egy “mezei” hetilapnak egyenlő a halálos ítélettel.
Ugye nem kell nagyon magyarázni?
Ezek után csoda, ha a MaNcs, illetve ez És, valamint a Hírportál is sajátos kampányba kezdett? Az És és MaNcs is üres címlappal jelent meg a 48. héten (respect utólag is!). Féltik, féltjük a sajtó- és szólásszabadságot. Ezek alkotmányos jogaink – voltak. Az ügy komolyságát jelzi, hogy a BBC is riadót fújt a tervezett ellen.
Hiszen mióta ez a csapat, úgymond, vezeti az országot, azóta különböző indokokkal folyton-folyvást lehet csavarni gyakorlatilag bármin (legyen az törvény, szabály vagy éppen az Alkotmány). Ha a totalitárius intézkedéseket így folytatják, hamarosan megkapjuk az orwelli utópiát. Senkinek ne legyen illuziója! Egypártrendszer, központi kontroll és felülről irányítás köszönt ránk. Tán még a tejet is jegyre adják egyszer. Pedig utóbbira még emlékszem gyerekkoromból. S nem jó emlék. Szeretem eldönteni, mit szeretek. Ja, hogy az nem kontrollálható, nem tervezhető! Tán az éves költségvetés az tervezhető, ugye? Felelős politikusként olyat mondani, hogy nem kell összefüggéseket keresni a vezető politikusok kijelentései és a mindenkori forint-árfolyam között: egy ilyen okos mondat “megtervezése” tervezhető? Szakvezetőként önként nem visszalépni oda, ahová bezsaroljuk azokat, akik legalább dolgoznak és adót fizetnek: ez a cselekedet tervezhető? A sor – sajnos – végtelen.
Diktatúra épül, elvhű klientúrával, ne legyenek kételyeink! S ne színekben gondolkodjunk! Piros, narancssárga, kék, zöld, ez mind nem érdekes. Felelős vezetőket és vállalható döntéseket szeretnénk. Amíg még lehet.
A 2/3 sokmindenre felhatalmazást ad. Szerintük mindenre.
Szerintünk meg nem.
Bolhás kutya 